A megjelenés kultúrája

"A divat változik, a stílus örök! "

Ez a méltán elhíresült mondat, Coco Chaneltől a divat nagyasszonyától származik. Egy örök érvényű mondat, ami irányt mutat számomra, a saját stílusom kialakításához! Mai témám a megjelenés, az öltözködés kultúrája lesz. Nem mindegy, hogy hogyan jelenünk meg egy ballagáson, diplomaosztón, esküvőn, színházban, koncerten, vagy akár nemes egyszerűséggel a munkahelyünkön. Az emberek egy csoportjának természetes, hogy ilyenkor ünnepi vagy legalább csinosabb ruhába öltözik, ezzel nem csak saját magát tiszteli meg, de az alkalmat is.

Hajdanán főként a ruháról lehetett felismerni, hogy ki kicsoda, s azt, hogy milyen nemzet fia, katonája. Azelőtt a ruha szerint becsülték az embert a polgári életben is. Másféle öltözetet hordott a nemesember, másfélét a polgár, másfélét a paraszt. A ruha azt is elárulta ki milyen vidékre való, egy-egy falu vagy tájegység ízlését is tükrözte, díszítőművészte különbözött a többiekétől. Kialakultak a különböző népviseletek, melyek vidékenként változtak és szerencsére máig megőrizék egyediségüket.

Manapság jobban elmosódnak a különböző társadalmi rétegek és foglalkozási körök közötti különbségek. Meglehetősen nagy a stílusbeli különbség az egyes korcsoportok öltözködésében. Minden nemzedéknek megvannak a maga szabályai és öltözködési irányzatai.

A jó ízlés szabálya, hogy mindenki a korának, egyéniségének megfelelően öltözzék. Ez alapja pedig az önismeret. Tudatosan meg kell ismernünk egyéniségünket, ez segít ahhoz, hogy eldönthessük, mely színek, formák, stílusok illenek a személyiségünkhöz.

Napjainkban az illedelmes öltözék egyszerűen elegáns, nem hivalkodó, nem majmolja a legújabb divatot, de nem is ódivatú. A csinos, kifogástalan öltözet azt a művészien megkomponált képet juttatja az eszünkbe, ahol minden a helyén van, s minden összhangban van egymással. Ruházatunk metakommunikatív jelentéstartalmakat hordoz, ezek kifejezhetik gyászunkat, környezetünk iránt megbecsülésünket vagy annak az alkalomnak a jellegét, amelyhez öltöztünk.

A stílusérzék, a jó ízlés egy velünk született kiváltság, ami ösztönből jön és sajnos nem tanulható. Azonban bizonyos öltözködési és illemtani szabályokat alapszinten mindenkinek illik elsajátítani, mert hozzátartozik az élethez, az etiketthez, a kultúrához!

Alkalomtól függően az öltözetek három olyan csoportját különböztetjük meg, amelyek az öltözködés magasiskolájának alapjait képezik:

• Utcai ruha: A leggyakoribb viselet, ami a mindennapi és a délutáni öltözetet takarja.
• Szmoking fekete nyakkendő (black tie), hölgyeknél ennek megfelelője a hosszú úgynevezett vacsorázóruha.
• Frakk, fehér nyakkendő (White tie). Hölgyeknél a megfelelője az ujjatlan nagyestélyi ruha, hosszú kesztyűvel. Ez egy viszonylag ritkább viselet, diplomáciai körökben is csak évente 1-2 alkalommal fordul elő.

A ma protokolljában a félhivatalos öltözék a hölgyeknél az úgynevezett délutáni vagy koktélruha, férfiaknál a jó minőségű, sötét öltöny a következő kiegészítőkkel: fehér ing, sötét nyakkendő, sötét zokni, fekete cipő.

Az elegáns nő

Ami a hölgyek korrekt formális öltözékét illeti, magától értetődő, hogy munkahelyi, hivatali életben nem öltözködhetnek úgy, mint szabadidejükben. Üzletasszonyok esetében alapszabály, hogy az öltözék inkább decens legyen, semmint túl kihívó. A mai 21. században említést kell tenni arról is, hogy a közösségi oldalakon illetlen és ízléstelen bikinis és fehérneműs képeket kipakolni, hacsak nem modellről van szó. Ezzel nem egy elegáns nő benyomását kelti az illető sokkal inkább saját magát alacsonyítja le, nem utolsó sorban pedig rengeteg visszaélés céltáblája is.

A hölgy vét a hivatali öltözködés ellen – a protokoll szabályai szerint- ha

• Szabadidős ruhadarabok valamelyikét hivatali öltözékkel kombinálja! Színházba, ünnepélyes alkalmakra nem illik, sportruhában, farmerben vagy sportcipőben megjelenni! Igen, sajnos még mindig van erre példa, úgyhogy kénytelen vagyok leírni!
• Bizsuk egész kollekcióját viseli
• Miniszoknyában, mély kivágású ruhában jelenik meg a munkahelyen.
• Szoknyaszegélye, blézere alja leszakadt.
• Harisnya nélkül mutatkozik munkahelyén vagy alkalmi eseményeken. ( A szigorú etikett szabályai szerint a harisnya még 30 fok felett is elengedhetetlen.)
• Cipője ápolatlan
• Munkaidőben csak topot és sztreccsnadrágot visel.

Az elegáns férfi

Az illendőségre adó férfi öltözködési kultúráját a mikor, mit, mivel kérdésekre válaszolva határolhatjuk körül.

A mikor az alkalmak összességét foglalja össze. Az alkalomhoz nem illő ruházattal olykor csak nevetséges lesz az egyén, máskor azonban az alkalom iránti tiszteletlenséggel is vádolhatják.

A mit kérdésre valójában csak úgy adható válasz, ha a közéletben forgó férfi szekrényében nem csak öltöny lóg.

A mivel épp olyan fontos, mert az ügyetlenül megválasztott kiegészítők rontják az összeképet.

Az elegáns férfi, ha klasszikus stílusú, amolyan James Bond, hétköznap is öltönyt visel. Ha azonban a természetesebb vonalat képviseli, egyszínű vagy mintás zakót és hozzáillő nadrágot visel. A különleges alkalmakra mindkét irányzat képviselője számára követelmény az öltöny.

A férfi vét az öltözködési etikett ellen, ha

• Szabadidő-ruházat elemeit a hivatalos öltözék tartozékaival keveri
• Öltönyhöz fehér zoknit, poros, piszkos cipőt visel
• Lezser, nem korrekt "szerelésben" és testtartásban lép oda a főnökéhez
• Az etikett botlásnak nevezi, ha a férfiember meglazítja a nyakkendőjét és kigombolja inge legfelső gombját hivatali helyiségben, tárgyalás során
• Idegen hölgyek vagy kolléganők jelenlétében (előzetes engedély nélkül) leveszi a zakóját. (Na ezen most én is meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ez illetlenség vagy sértés.)