Beszélgetés Zakariás Évával múltról, jelenről és jövőről

Zakariás Éva színművészeti tanulmányait a Gór Nagy Mária Színitanodában kezdte, majd a debreceni Csokonai Színháznál kezdett dolgozni. Ezután Székesfehérvárra szerződött. A Vörösmarty Színház első önálló társulatának alapító tagja lett, ahol 14 évig játszott. A 2003/2004-es évadban Pro Theatro közönségdíjas lett, majd néhány évre rá a társulat megszavazta neki a Vörösmarty Gyűrű díjat. Itt olyan darabokban játszott például, mint az Anconai Szerelmesek, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Grease, a Chicago, a Hair, a Hegedűs a háztetőn.

Az utóbbi kilenc évet a Háda János igazgatásával működő Hadart Társulatnál töltötte. Az itt töltött évek alatt olyan előadásokban játszott nagy sikerrel például, mint az Őrületek Tornya, a Jöhetsz Drágám, a Haverok Buli, Bon-bon, az Apácák. Az elmúlt másfél évben azonban már csak szinkronmunkákat és kisebb-nagyobb rendezvények konferálását vállalja.

Az egyik legszebb hangú és a legtöbbet szinkronizáló színésznő. A teljesség igénye nélkül olyan sorozatokban és filmekben hallhattuk, mint a: A hegyi doktor- Újra rendel (Der Bergdoktor) - Dr. Vera Fendrich- Rebecca Immanuel,  Teresa- Teresa – Angelique Boyer, Castle- Lanie Parish- Tamara Jones, Bírónő Kérem- Lola Carmichael- Simone Missick, vagy az ismert rajzfilmekben a Némó nyomában- Szenilla, Shrek2-ben-Tündérkeresztanya.

30 évig álltál színpadon, majd másfél évvel ezelőtt hoztál egy komoly döntést és abbahagytad a színházi színművészetet. Mi állt a döntésed hátterében? Nehéz elhatározás volt?

Azt éreztem, hogy nagyon elfáradtam. A kiégés felé mentem, amit nem szerettem volna elérni. Két végről égettem a gyertyát. Kevesen vagyunk azok a színészek, akik játszunk is színpadon 150%-on és szinkronizálunk is 150%-on. Én az a típus vagyok, aki mindent 150%-on akar teljesíteni, mert nekem a 100% az nem elég. Utazó színház voltunk Janiékkel (Háda János- Hadart Színház- a szerk), meg előtte ugye Fehérvárra is utaztam. Azt éreztem, hogy több a fenekemben a km, mint egy hivatásos kamionsofőrnek. Ami azonban rávilágított arra, hogy egy picit le kéne állni, az a covid volt, ami nekem egyáltalán nem volt pihenés, mivel akkor még tanítottam is és volt egy végzős osztályom, akikkel online folyt az oktatás és a vizsgáztatás. Aztán 1 év után amikor elkezdett minden újra nyitni, én örültem ha elmaradt egy-egy előadás. Akkor belenéztem a tükörbe és megkérdeztem, hogy mit is akarok én tulajdonképpen? Végül odaálltam a színházigazgatóim elé és elmondtam nekik a döntésemet. Nyilván persze ilyenkor jött egy nem mindennapi lehetőség, amire fájó szívvel mondtam nemet, de úgy éreztem etikátlan lenne, a többi színházzal szemben, ha azt elvállalnám. Tény, hogy kevesebb dolgom nem lett amióta nem játszom színházban, ez egy áltatás volt a részemről. Sok kolléga kérdezte, hogy voltam ilyen bátor, hogy otthagytam a színházat. Tudni kell, hogy egy biztos szinkron hátterem van (sorozatok, filmek, reklámok, narrációk- a szerk.) ami anyagi biztonságot is nyújt, illetve a férjem is, aki támogat mindenben. Viszont amit nem cserélnék el semmiért, az a szabad péntek este és a szabad hétvégék amikor a családommal lehetek. 

Akkor nem bántad meg, hogy ezt a szakmát választottad?

Nem, egyáltalán nem! Nem tudnám magam elképzelni másban! Ez egy csodálatos szakma. A lakberendezésen kívül nem érdekel semmi más csak a színház. Nem tudnék másban kiteljesedni. Az alkotás művészete, ami a színpadon történik, az nagyon hiányzik. De a vele járó nyűg és macera az nem. Meg persze a vele járó utazás sem hiányzik. Tulajdonképpen az utazásba fáradtam el. Most úgy érzem lezárult az életemnek egy fejezete, ami lehet, hogy még visszajön, de nem ezzel a pörgéssel, az biztos. Amíg nem érzem azt a vágyat, hogy mindenképpen szeretnék színpadra állni, addig nem térek vissza.

Mi volt a leghasznosabb tudás, tapasztalat amire szert tettél a 30 év alatt?

Kitartás, akaraterő, alázat. A színész az egy jó katona, aki alárendeli magát a rendezőnek. Nyilván gondolkozik és kommunikál, de ha nem tudja meggyőzni a rendezőt arról, hogy neki van igaza, akkor a rendezőé az utolsó szó. A legfontosabb pedig, hogy ez egy nagy csapatjáték. Nem szabad egyénekben gondolkodni, itt csapat van. Talán ez a legnagyobb tanítás a színházban, hogy itt minden láncszem ugyanolyan fontos. Még egy monodrámánál is, ott a csapatod: a hangosító, a világosító, a rendező, az író, a díszlet és jelmeztervező személyében. Mindezt egyedül nem tudnád véghezvinni. 

Mit jelent számodra a színház?

A színház elvarázsol. Egy csoda. Ott elvarázsolódsz és kikapcsolódsz. Akkor tudod, hogy egy színvonalas színházban vagy, ha elfelejted a napi rutint, a gondjaidat, a problémáidat, hogy mennyire kiszámíthatatlan és labilis világban élünk. Ha beülsz egy jó előadásra, mindezt ki tudod zárni! A színház a feltöltődés, a varázslat, a csoda, amikor egy másik dimenzióba kerülsz!

Szerinted miért fontos, hogy színházba járjanak az emberek?

A színház nem csak kikapcsol, hanem tanít is! Tükröt tart. Megmutatja, hogy nézd milyen ez a mostani világ. Nézd milyen csúnyán viselkedtél! Utat és lehetőségeket mutat, hogy van más választásunk is! Mindemellett pedig bemutatja a régi világ értékeit, pl: Shakespeare vagy Moliere korát. A mai napig vannak olyan értékek amiket, onnan át kéne csempészni, mert nagy szükség lenne rá. Tanít és kikapcsol, ezért érdemes és kell is színházba járni! 

Mi a három legfontosabb emberi tulajdonság, ami mentén éled az életed és ami elengedhetetlen számodra?

A tisztelet, az elfogadás és a határozottság! Nekem a tisztelet az egyik legfontosabb! Ha Te tiszteletet tanúsítasz, akkor Téged is tisztelnek. Magyarul amilyen az "adjon Isten", olyan a "fogadj Isten"! A gyerekeimnek is mindig azt mondom, hogy mindent elérhetnek az életben, ha tisztelettudóak. Egyre inkább azt látom, hogy ez kiveszik a világból, pedig létfontosságú. Az emberek bármennyire is tagadják, szeretik ha tiszteletet kapnak! A szelídség és a határozottság is a tisztelethez köthető. Az Apácák című musicalben tanították a nővérek, hogy: "Szelíden, de határozottan". Így kellene élnünk az életünket. Sokkal szebb és jobb hely lenne a világ! Ha Te tisztelettudó és szelíd vagy, az nem azt jelenti, hogy Téged elnyomhatnak. Határozottan kiállhatsz a dolgaidért és az igazadért, de kedvesen, szeretettel, tisztelettel és szelíden! 

Hamarosan itt a húsvét, ami a karácsony után a második legfontosabb keresztény ünnep. Mit jelent számodra az ünnep szó?

Rákészülődést és várakozást. Karácsony és húsvét előtt nem véletlenül van az a pár hét, ami felkészít az ünnepre. Amikor megveszed az ajándékot, becsomagolod, kitakarítasz, sütsz- főzöl, azzal felkészülsz az ünnepre. Számomra a színház is egy ilyen ünnep, amit meg kell tisztelni azzal, hogy rákészülsz. Például azzal, hogy szépen felöltözöl. Nem azért kell a csinos ruhát felvenni egy színházba, vagy egy szóbeli meghallgatásra mert kötelező, meg így illik, hanem azért, mert elsősorban megtiszteled azt, akihez mész. A szóbeli bizottság tagjait, a színházat, a művészeket és saját magadat is persze! Amíg Te a testedet egy "ünnepi díszbe" öltözteted, azzal együtt a lelkedet is felkészíted az ünnepre. A lelked ilyenkor tisztán és nyitottan tud ott lenni egy előadáson, vagy akár az ünnepi vacsorán, ebéden. Nagyon sok gyerekelőadásban játszottam és olyan jó volt látni, a kisgyerekeket a cuki ruhákban. Igazi ünnep volt minden előadás! 

Rengeteg filmben és sorozatban hallhatjuk különleges hangszínedet, ami nagyon könnyen megjegyezhető és felismerhető. Hogyan kezdődött a szinkronpályád?

Már lassan 25 éve szinkronizálok. Rehorovszky Béla,- a régi nagy szinkronrendező, aki sajnos már nem dolgozik-, Gór Nagy Marival rendszeresen együtt futott a Margitszigeten. Egyik alkalommal futás közben Mari megkérdezte Tőle, hogy nem küldhetne e be hozzá engem, hogy meghallgasson. Aztán kaptam egy diszpót, egy 1 tekercses felkérést Bélától még a régi Pannónia Filmstúdióba. Azt se tudtam mi az a szinkron, eszik-e vagy isszák, de nagy örömmel mentem. Hatalmas stúdiók voltak a Pannóniában. Bementem és össz-vissz egy mondatom volt. A bal oldalamon Hámori Ildikó állt, jobb oldalamon pedig Szinetár Dóra. Az első magyar szinkron mondatom pedig a következő volt: "Bonjour Monsieur! Merci Monsieur! " Aztán a következő héten három tekercsem volt, utána már hat tekercsem. Egy hónap után Zákányi Balázs szinkronrendezővel kezdtem el dolgozni, majd két hétre rá, egy 200 tekercses főszerepet kaptam Tőle. Nagyon hirtelen csöppentem a szinkron világába és nagyon megszerettem. A szinkronizálással lettem teljes. Egy szinkronsorozat főszerepe miatt például lemondtam egy befizetett nyaralást, annyira a szinkronnak éltem.

Ha lehetőséged lenne találkozni valakivel, akinek a hangodat adtad, ki lenne az és miért?

Bármelyikükkel. Még nem volt rá alkalmam, de nagyon szeretném, ha adódna ilyen lehetőség. Nagyon izgalmas dolog lenne egyszer csak azt mondani, hogy "Hello, én vagyok a magyarhangod!" Nagyon sok kollégámnak már sikerült is találkozni az általuk szinkronizált színésszel, pl. Jakab Csabának Chuck Norrisal, Kálid Artúrnak Will Smith-el…. Nagyon jófejek a külföldiek és nekik is nagy élmény egy ilyen találkozás.

Mi a legnagyobb kihívás a szinkronizálásban? Mi a különbség a színház és a szinkron között?

A szinkronban egyetlen egy dologgal tudsz játszani, a hangoddal. A színpadon az egész testeddel, a mimikáddal, a mozdulataiddal, a gesztusoddal is játszol, de a szinkronban a hangod az egyetlen eszközöd. Ami még nagy különbség a színház és a szinkron között, hogy a szinkronban azt kell tökéletesen visszaadni, amit ott látsz. Nem csinálhatsz mást, mert különben hamis lesz. Kész karaktert látsz, amit "csak" a hangoddal kell visszaadnod. Hiába nem tetszik például, ahogy egy külföldi kolléga megformálja  a szerepét, neked azt kell visszaadni amit látsz! A színházban viszont Te formálod meg a karaktert a rendezővel együtt, amire van egy kb. 5 hetes próbafolyamat. Ami viszont megegyezik mindkettőnél, hogy színésznek kell lenni. Olyan, hogy szinkronszínész olyan nincs. Színész van, aki szinkronizál, színész van, aki színpadon játszik, színész van, aki filmben játszik.

Mennyit és miben változott a szinkronmunka, amikor a pályádat kezdted és most?

Régen óriási mozivásznakon néztük meg a filmeket. Akkor még nem fülessel dolgoztunk. A szöveggel minden fontos információt megkaptunk amit tudnunk kellett, hogy könnyedén eligazodjunk a szövegben. Például time kód, képen kívül van-e a szereplő akit szinkronizálni kellett, háttal kezdi e a szöveget stb… Egyszer megnézted hanggal a jelenetet, utána volt egy úgynevezett csendes próba, majd volt egy hangos próba és a következő volt a felvétel. Némára szinkronizáltál, ezért volt nagyon fontos, hogy háttal, képen kívül, vagy éppen mikor kezd a színész akit szinkronizálsz. Ma már fülessel dolgozunk, amiben halljuk az eredeti hangot. Olyan biztonságot adott a füles, hogy dupla olyan gyorsan lehetett haladni. Ez óriási könnyebbség, de ez lett valahol a szinkronnak a veszte is. Egy nagyon felgyorsult világban élünk, ami sajnos beette magát a szinkronba is. Sajnos ezt ki kell mondani, hogy sokszor a minőség rovására megy. Szegény dramaturgnak sincs ideje megírni a szöveget, mert nagyon kevés idejük van, ami alatt lehetetlen jó szöveget írni! Nincs idő lepróbálni, nincs idő a karaktert megfejteni, azonnal abba az állapotba kell lennünk. Nagyon hálás vagyok azoknak a rendezőknek, akik engednek előtte egy kicsit próbálni. Én olyan vagyok, aki ezt szokta kérni. Emiatt sokan szeretnek velem dolgozni, de sokan meg nem, mert ehhez nincs idejük és türelmük. Ma már nem nézzük meg az egész filmet, hanem van olyan is, hogy rögtön arra a time kódra állunk, ahol én jövök. A legtöbb helyen egyedül vagyok a szinkronban. Amikor kezdtem a szinkront, mellettem ott álltak a "nagyok", akiktől mindent el tudtam lesni. Még ha nem is figyeltem minden mozdulatukat, akkor is rámragadt. Egyetlen olyan stúdió van, ahol ma is van még partnerünk. Nagyon hálás dolog partnerrel dolgozni.

Szerinted tanulható a szinkronizálás vagy ösztönös tehetség kell hozzá?

Valamiféle ösztönös tehetség kell hozzá, hiszen színésznek kell lenni. De, ami még kell hozzá, az a ritmusérzék, ami tanulható, fejleszthető. A legfontosabb pedig, hogy nagyon jól kell olvasni. Az olvasási készséget, az érthető beszédet is lehet fejleszteni. Hosszú- hosszú évek, évtizedek alatt. De ha nincs benned empátia, érzékenység, akkor nem tudod jól megcsinálni. Hiába jó a technika, ha nincs benne a lélek. Mindennek az alapja a lélek. Ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni!

Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világban mi lenne az?

Nekem, most ez a világ rettenetesen veszélyes helynek tűnik. Azt látom, hogy a hatalomvágy, a hataloméhség , a pénz motiválja az embereket. Ezt kiölném a világból. A hatalomvágy egy olyan borzasztó világ felé sodor, amit én nem szeretnék megélni. Bele sem merek gondolni, milyen világ lesz itt, ha a nagyhatalmak nem hagyják abba az egymással való rivalizálást. Nem vagyok egy nagy "worldpeace" típus, de én most csak világbékét kérek!! Békét kérek az emberiségnek, mert az emberiség már nem akar háborúzni. Akik most háborúznak azok a politikai vezetők. Az átlagember, szeretne normálisan és békében élni végre, ebben biztos vagyok. Szeretném, ha a hataloméhség csillapodna a világban és a békére, egymás elfogadására és megértésére törekednénk!