Interjú Bartha Alexandrával

"...A dicséretben sokkal több kreativitás és teremtő erő van. Az irigykedés meg abszolút nem visz előre. Ha valaki felmegy a színpadra átlátszóvá válik. Onnantól kezdve minden apró rezdülést lehet látni, hogy ki hol tart az életében. Az ember ilyenkor kiteszi az érzelmeit, a viccességét, a hülyeségét, mindent a színpadra. Ezt nagyon meg kell becsülni."

Az esztergomi születésű Bartha Alexandra a József Attila Színházban kezdte a pályáját. Ezután 2001-től 2016-ig a Győri Nemzeti Színház társulati tagja volt, ahol a Chicago, a Made in Hungária, a Csinibaba, az Apácák, az Anconai Szerelmesek, a Szentivánéji Álom, a Nevetőember, a Pletyka főszerepeiben láthatta a közönség. Álomszerepe teljesült, amikor Korcsmáros György igazgatónak köszönhetően eljátszhatta Roxie Hart karakterét a Chicago musicalben. Legkedvesebb szerepe azonban mégis Nana alakja volt, Nagy András: Nana című színművében, Korcsmáros György rendezésében.

2004-ben Kisfaludy ösztöndíjat kapott.

Ezután Budapesten folytatta karrierjét, a fővárosi közönség a Játékszín előadásaiban is megnézhette, valamint a Madách Színház Poligamy és Szerelmes Shakespeare című musicalekben.

A tavaly megújult Vidám színpadon a Tökéletes esküvő című fergeteges vígjátékban látható, ami állandó teltházzal megy. Ezen kívül a Tanulmány a Nőkről és a Szeress, ha bírsz előadásokban is megtekinthetik a színházrajongók.

Olyan sikersorozatokban játszott, mint a Drága Örökösök, a Tanár, a Séf meg a többiek, a Válótársak, A Mintaapák, a Jófiúk, a Jóban Rosszban vagy éppen a Magánnyomozók című dokureality.

Színészet mellett tanítással is foglalkozik, 5 éve tanít kicsiket és nagyokat a Thália Tanodában. 6 osztálya van 10 éves korcsoporttól egészen a felnőtt csoportokig. A technikai tudásra és a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt.

Nagyon szeret utazni, világot látni, úti céljai között szerepel: Reykjavík, Kambodzsa és Amerika.

Mikor döntöttél úgy, hogy színésznő leszel?

5 éves koromtól táncoltam, majd 16 évesen bekerültem a József Attila Színház tánckarába. Ott mondták, hogy a színháznak van egy színi stúdiója és hogy kipróbálhatnám. Kipróbáltam és akkor döntöttem úgy, hogy nem táncos- koreográfus vonalon megyek tovább - ami az egyik pálya lehetőség lett volna- hanem színész leszek.

Ha visszamehetnél az időben a pályád elejéje mit tanácsolnál Önmagadnak?

A pályámmal kapcsolatban nem érzek hiányosságot. Jelentkeztem kétszer a Színművészeti főiskolára, de aztán később már nem próbáltam meg. Lehet, hogy ott egy kicsit kitartóbbnak kellett volna lennem. Így is játszom budapesti színházaknál, csak így picit nehezebb volt.

Eddigi pályafutásod alatt mi volt a leghasznosabb tudás amire szert tettél?

Soha nem a partnert kell okolni, hanem magunkban kell megteremtenünk az érzelmeket! Illetve ami egy picit fontosabb és az emberibb részére vonatkozik, hogy ezen a pályán nem érdemes és nem is szabad haragot tartani. Ez egy nagy közös játszótér, egy kicsi ország, kicsi szakmával. Mindenki ismer mindenkit, nincs értelme haragot tartani soha senkivel. Szerencsére, soha nem kerültem konfliktusba, amiért meg kellett volna bocsátanom valakinek, vagy nekem kellett volna bocsánatot kérnem.

Akkor az irigység, féltékenység és szakmai rivalizálás sem jellemző Rád?

Egyáltalán nem. Semmi irigység és féltékenység. Én nagyon szeretem a szépet, nagyon szeretem a jót, nagyon szeretem az embereket és miért tartanám magamban, ha valami tetszik és miért ne dicsérném meg. A dicséretben sokkal több kreativitás és teremtő erő van. Az irigykedés meg abszolút nem visz előre. Ha valaki felmegy a színpadra átlátszóvá válik. Onnantól kezdve minden apró rezdülést lehet látni, hogy ki hol tart az életében. Az ember ilyenkor kiteszi az érzelmeit, a viccességét, a hülyeségét, mindent a színpadra. Ezt nagyon meg kell becsülni. Emiatt respect van a kollégáim iránt és semmiféle irigység.

Mit jelent számodra a színház?

A színház az, amikor otthon vagy. Én olyan színházakban játszom mindig, ahol szeretek, és ahol engem is szeretnek és örülnek, hogy ott vagyok. Csak olyan homokozóba ülök be, ahol jó várakat tudunk építeni.

2001-től 16 évig a Győri Nemzeti Színházban voltál társulati tag, ahol musicalek főszerepeit játszottad. Milyen emlékeid vannak a Győrben töltött évekről?

Nagyon jó. A Korcsmáros György alatti aranykorban voltam én ott, aki nagyon magasra tette a lécet. Színészi fejlődésben is nagyon figyelt ránk, volt kicsi és nagy szerepünk is és folyamatos terhelések voltak. Jó pedagógusként nevelt minket erre a szakmára és a pályára. Nagyon sokat és nagyon jó hangulatban dolgoztunk. Nem olyan régen amikor a drága Gyuri búcsúztatója volt, akkor mentem vissza. 2016 óta érzelmi okokból nem tettem be a színházba és a városba a lábamat és nagyon féltem ettől a találkozástól. De amikor megláttam a kollégáimat, sírva a nyakukba borultam és mintha mi sem történt volna. Az a csapat, aki akkor ott volt, 2001- től, az egy nagy család lett. Bármikor számíthatok rájuk, bármikor ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abba hagytuk. Velük, mindig jó találkozni. Egy nagyon nagy kincs és egy erős kapocs.

Szerinted, miért fontos, hogy színházba járjanak az emberek?

Nem véletlen, hogy a színház több ezer éve jelen van az életünkben. Azt gondolom, hogy mindent túl is fog élni, mert egy megújulni képes birodalom. Emberközelibb, mint a mozi. Nagyon nagy kincse a színháznak amikor együtt lélegzel egy hús-vér emberrel. Meg hát egy ünnepély. Egy különleges alkalom. Az ember felöltözteti a lelkét és a testét amikor színházba megy.

A Drága Örökösök című sorozatban Andrea ( Kasztner Nándor felesége- a szerk.) karakterét alakítod. Szereted ezt a szerepet játszani?

Én szeretem ezt a figurát, akit játszom, pedig egyáltalán nem egy pozitív hölgy. Ezen szoktak is nevetni és kérdezni, hogy: na ma mit fogsz csinálni? és mondom, hogy hát nem fogod kitalálni megint veszekedni fogok valakivel. Mindig veszekszik és egy erős bosszúálló nő. Izgalmas ezt az oldalt is kipróbálni, mert nem nagyon játszottam negatív karaktert eddig soha.

Színészileg miben kihívás egy napi sorozatban forgatni?

Nagyon észnél kell lenni és belefektetni az energiát. Nagyon pontos szövegtudás kell, mert nagyon sok hasznos anyagot forgatunk és a filmezés nagyon drága biznisz és nincs hiba lehetőség. Nagyon kell tudni, hogy mit játszol. Felkészültség és maximális profizmus kell.

Mi lehet a sorozat sikerének a titka, hogy 4 évad után újra visszatért?

Nagyon jó figurák vannak benne és mindenki meg tudja találni a maga számára azt a karaktert, akivel azonosulni tud, ugyanakkor a többi másik szál sem válik érdektelenné. Mindig nagyon érdekes, amikor egy falunak, egy közösségnek az életébe pillantunk bele. Mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy a benne lévő emberek, hogy működnek, hogy viszonyulnak egymáshoz. Szeretik az emberek visszanézni, hogy jaj tényleg az én életemben is volt, egy ilyen bácsi vagy néni, aki pont ezt csinálta.

A megújult Vidám színpadon többek között a Tanulmány a nőkről című musical előadásban vagy látható. Mesélj egy kicsit az előadásról és a karakteredről!

Három párról szó: egy idősebb 50-es 60-as éveiben járó pár, egy úgymond középkorúbb pár 30-as 40-es éveiben járó és egy fiatal párocska. Mindhárom nő, úgy dönt, hogy elege van a házasságából és elválnak. Keresnek egy ügyvédnőt, aki egy fiatal, kezdő, szép nő, aki felkeresni egyenként a férjeket, akik meg beleszeretnek és ebből adódik a kalamajka. Gyárfás Miklós Tanulmány a nőkről c művéből készült film, amiben Ruttkai Éva Latinovits Zoltán páros játszotta azt a pár, amit mi most Gazdag Tiborral játszunk. Vannak benne, nagyon vicces és szórakoztató pillanatok, nagyon jó zenékkel kiegészítve, de ugyanakkor megvan a drámai mélysége is.

Olyan sok káros hatás a világban, ha egy dolgot megváltoztathatnál, vagy eltörölhetnél mi lenne az?

A politika. A politikát venném ki, ami persze kivitelezhetetlen. Nem oldalra bontva, hanem egyben az egészet. Azt látom, hogy túl sok mindent befolyásol kicsiben és nagyban is. Látom az embereket magam körül, akik sokat foglalkoznak ezzel, hogy mennyire nem tesz jót.

Hogy tudsz lelkileg kiegyensúlyozott maradni, a nehéz helyzetekben?

Bármennyire is meglepő, de nagyon zárkózott életet élek. Van egy 8 éves lányom, Saci. Nekem abszolút ő a központ. Ő az origó. Én vele létezem, ez a fő dolgom. Én nem engedhetem meg magamnak, hogy olyan dolgokba menjek bele, amibe bele lehet betegedni, nem engedhetem meg magamnak, hogy karambolozzak, mert fel kell nevelnem a gyermekemet. Már most nagyon érett, partnerként lehet vele beszélgetni és természetesen nagyon sokat röhögni.

Milyen feladatok várnak Rád az év további részeben?

Feladatok szerencsére vannak bőven. Közeledik az év vége, ami azt jelenti, hogy a Tanodában vizsgaidőszak van. Egy művelődési házban lesznek a vizsgadarabok, komplett 2 felvonásos előadásokat, díszlettel, jelmezzel fény és hangtechnikával kell színpadra raknom. Ezeknek az előkészítése van most folyamatban. A vidám színpaddal tervben van, hogy június végéig játszunk. Majd nyáron táboroztatok szintén a Thália Tanodával. Aztán természetesen szeretnénk nyaralni menni itthon a Balatonra, Révfülöpre és külföldre is és persze picit lazítani és pihenni.