Interjú Bozsó Péterrel

"...Ha te elmész a színházba és megnézel egy előadást, akkor az aznap este, az a Te West Side Storyd volt, a Te Dzsungel könyvéd volt, vagy bármi, amit láttál. A másnapi előadás az már nem a te élményed. Ezt tudja a néző hazavinni magával, ezt az egyediséget, hogy azt neked játszottuk, ott a 7. sor 5. széken, ahol ültél és nem másnak. Szerintem ezért fog megmaradni a színház.."

Bozsó Péter a Színház és Filmművészeti Egyetemen Marton László osztályában végzett 1997-ben. Ezután egészen 2012-ig a Budapesti Kamaraszínház társulati tagja volt. Később a Vígszínház, az Erkel Színház, a Karinthy Színház és az Ódry színpad előadásaiban is láthatta a közönség.

17 éven keresztül (2005-2022-ig) a Jóban Rosszban című napi sorozatban Szlávik Jenő karakterét alakította.

Több, mint 700 film és sorozat szinkronhangja. Elmondása szerint saját magát nem tartja különleges és jól beazonosítható hangnak. Azonban megkérdőjelezhetetlen tehetségét és nem mindennapi hangját semmi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg szinkronmunka, ami mögötte és ami még előtte van. A legtöbbet foglalkoztatott szinkronhangok közé tartozik kicsiny kis országunkban.

Csak néhányat említek a sok közül amiben hallhattuk: A zöld íjász: Oliver Queen - Stephen Amell, South Park: Stan Marsh - Trey Parker, Medicopter 117-Légimentők: Ralf Staller - Wolfgang Krewe, Halálos iramban: Brian O'Conner - Paul Walker, Harmadik műszak: Maurice 'Bosco' Boscorelli tiszt- Jason Wiles, X-akták: John Doggett különleges ügynök - Robert Patrick, Sue Thomas F. B. I.: Jack Hudson - Yannick Bisson

Sok mindenben szereti magát kipróbálni, legyen az egy új szerep, vagy egy különleges dolog amit soha nem próbált még ki. De ha nem okoz neki boldogságot, bátran, nemet mond! - "Ha azt mondanád nekem, hogy másszunk le egy kráterbe tűzálló ruhában, akkor megtenném. Szeretek igent mondani, de aztán ha nem jött be, másodszorra azt mondanám, hogy köszi nem, engem nem érdekel!"

Két előadás között pedig a futással tud igazán kikapcsolódni. 

· Számodra mikor derült ki, hogy van tehetséged a színészethez és hogy ezt a szakmát választod hivatásul?

Szkeptikus vagyok a saját tehetségemet illetően, így nem emlékszem, hogy lett volna ilyen pillanat. Egy gyerekszínjátszó élmény volt, amikor azt vettem észre, hogy sorra én kapom a főszerepeket. Úgy éreztem, hogy sikeresebb vagyok ebben, mint mások, ami meglepő volt, mert általában nem voltam sikeresebb semmiben, mindenben 4-es voltam. Ebben meg valamiért kiemelkedőbbnek gondoltak, inkább így fogalmaznék. 

· Ha visszamehetnél az időben a pályád elejére, mit tanácsolnál az akkori Önmagadnak?

Nem igazán változtatnék semmit, minden így volt jó. Másoknak, azt tanácsolnám, aki mondjuk most kezdi a pályát, hogy nagyon- nagyon gondolja meg és ha képes ezért megszakadni, beletenni az életét, csak akkor csinálja. Fél szívvel, fél gőzzel nem érdemes csinálni. Ha azt gondolja, hogy ez népszerűség vagy lájkvadászat vagy egy menő insta oldal akkor valami mást kell csinálni, mert ezt mással is el lehet érni. De ha felmegy a színpadra és tök jól érzi magát és biztonságban és az neki boldogságot ad, akkor csinálja. Nekem sokkal biztonságosabb és szeretettelibb közeg a színpad, mint az azon kívüli.

· Leszállás Párizsban, Boeing, Boeing című darabban Bernard szerepét alakítod. Mesélj egy kicsit az előadásról és a karakteredről!

Ez egy klasszikus vígjátéki szituáció, van egy életet habzsoló ember Párizsban, egy ünnepelt építészmérnök és nagyon komoly libidóval rendelkezik, amit úgy tud megfelelően kompenzálni, hogy van három menyasszonya, három stewardess, akik természetesen nem tudnak egymásról. Mindig más repülőjáratokon vannak és szépen ő nézi mindig a menetrendet és mindig tudja, hogy hétfő, kedd ez a nő, kedd, szerda az a nő és így megy az élete. Amíg egyszer csak, természetesen porszem csúszik a gépezetbe, felbukkan egy gyerekkori barátja, aki lesátoroz a lakásában és nem lehet onnan kirakni. Torlódnak a járatok és természetesen egyszerre jelennek meg a hölgyek, akik nem találkozhatnak egymással. Ez egy klasszikus, úgy hívják, hogy ajtóvígjáték, egyik ajtón be, a másikon ki. Egy fergeteges komédia, amit a közönség is nagyon szeret. 

· Milyen színházi produkciókban láthatunk még?

Jó néhány éve szabadúszó vagyok, ami egy jó kis szabad dolog, amit én szeretek. Játszom a József Attila Színházban a Sóska, Sültkrumpi című darabban, Egressy Zoltán írta, aki a Portugált is. Nagyon jó kortárs szerző. 2000-ben volt az ősbemutató, tehát 23 éve játsszuk, ugyanabban a szereposztásban Nemcsák Károllyal és Karácsonyi Zoltánnal, mostmár az 500-hoz közelít, ami egy prózai előadásnál szerintem nagy szó. Aztán játszom Neil Simon: Különterem című előadásában Hegyi Barbarával, Kerekes Józseffel és Csepregi Évával. Ez is egy országjáró előadás és a Leszállás Párizsban vagy Boeing, Boeing című vígjátékban. 

· Mit jelent számodra a színház?

Szabadságot és egyben katonai szigort. Kétoldalú a dolog. Nagyon fegyelmezetten mi már ott vagyunk 2- 3 órával korábban, mert ott próbálnunk kell, régen játszottuk, meg kell ismerni a színpadot, az akusztikát is be kell lőni. Nem engedheted el magad olyan értelemben, hogy nem szedhetsz fel akárhány kilót, ha hajat szeretnél vágatni, akkor végig kell gondolni, hogy passzol- e azokhoz a figurákhoz, amiket játszol. Nagyon sok mindenben kötött az életünk és sok mindenben szigorúságot követel meg. Ugyanakkor meg fönt a színpadon, este 7 kor, amikor kezdünk, jó esetben van egy mámoros felszabadultság és egy folyamatos örömforrás.

· Szerinted miért fontos, hogy színházba járjanak az emberek?

Akármilyen technikai vívmány vagy forradalom van, ez mindig megmaradt, hogy aznap este látsz ott egy élő embert és tudod, hogy bármikor történhet vele valami olyan, ami tegnap este nem volt. Nincs két ugyanolyan előadás, még a nagyon pontosan, precízen megrendezett zenés előadásokban sem. Nincs kétszer ugyanaz a hang, nincs kétszer ugyanaz az antré. Mindig a pillanat művészete. A spontanaitás, ami akkor és ott történik. Akik szeretik és élvezik, azok ezért. Ha te elmész a színházba és megnézel egy előadást, akkor az aznap este, az a Te West Side Storyd volt, a Te Dzsungel könyvéd volt, vagy bármi, amit láttál. A másnapi előadás az már nem a te élményed. Ezt tudja a néző hazavinni magával, ezt az egyediséget, hogy azt neked játszottuk, ott a 7. sor 5. széken, ahol ültél és nem másnak. Szerintem ezért fog megmaradni a színház. 

· 17 évig (2005-2022-ig) a Jóban Rosszban sorozatban alakítottad Szlávik Jenő karakterét. Színészként nyilván hozzátartozik az életedhez, hogy vállalsz olyan dolgokat is, ami nem kifejezetten a színházi színművészet. Milyen élmény volt Neked ilyen hosszú ideig egy napi sorozatban forgatni?

Jó. Teljesen másfajta munka, teljesen másfajta felkészülést igényel. Én nagyon élveztem azt is. Játékfilmekben is játszottam előtte, az nem annyira az én műfajom, mint ez a napi sorozat. Az én munkatempóm gyorsabb. Jobban kedvelem ezt a gyorsabb forgatási tempót, amit egy napi szappanopera igényel. Egy nap felvettünk 15 jelenetet és azt fejben kellett tartani. 3-4 perc volt két jelenet között és már mentünk át a másik díszletbe. Jó volt csinálni. Egy hétre előre megkaptuk a 70-80-90 oldalas szöveget, 3 oldalas jelenetekkel. Amikor heti 4-5 napot forgattunk a munkánk része volt, minden nap szöveget tanulni. Reggel, délelőtt, éjszaka, hajnalban fölkelve, a színházi próba előtt. Karbantartja az ember agyát, meg lehet szokni, másfajta tanulási módszer. Ez olyan, mint amikor az érettségire vagy egy vizsgára készülsz. Akkor és ott el tudod mondani. Másnap már nem, mert helyet csináltunk fejben a következőnek. Rövid távú memóriába kell berakni. A színházi próba meg teljesen más. Itthon nem szeretik, ha az olvasópróbára tudod a szöveget, mert a próbák alatt sokat formálódik a dolog. A rendező, a dramaturg segítségével, ha szükséges jobban szájra írhatjuk, vagy ha úgy érezzük egy-egy jelző nem a megfelelő, akkor keresünk egy szinonimát. Ha úgy dönt a rendező akár jelenetek is kimaradhatnak. 

· Rengeteg filmben és sorozatban szinkronizálsz. Hogyan kezdődött a szinkronpályád?

A színművészeti főiskolán elkezdődött. Akkor még az volt a módszer, hogy az aktuális harmadikos osztályt kihívták a Pannónia Filmstúdióba tömegezni, ami azt jelenti, hogy mi voltunk ott hátul a zsizsegő tömeg, mondjuk egy tüntetésen. Néha-néha a rendező felkért kisebb mondatos szerepekre és szépen bevezettek minket ebbe a műfajba. Volt akinek nagyon nem tetszett, volt akinek nem ment, pedig szerette volna csinálni és néhányan meg ott maradtunk, mert szerettük és bíztattak is minket. Csőre Gábor barátommal nagyon sokat szinkronizáltunk már a főiskola alatt is. Nagyon klassz dolog. Sok dolgot meg lehet tanulni a szinkronban: ritmusérzéket, spontaneitást. Gyors tempót és gyors észjárást követel. Akár még a beszédtechnikát is lehet csiszolni.

· Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki jó szinkronhang legyen?

Hát azt nem tudom. Nyilván kell egy alap ritmusérzék, meg valamiféle olyan orgánum. De mindenkinek van orgánuma. Alapvető beszédhibák nem árt, ha nincsenek, ha valaki nagyon sejpít vagy raccsol az hátrány. és sok- sok gyakorlás. Rá kell érni, ott kell lenni. Próba előtt, akár reggel 8kor elmész szinkronba. 8-tól- fél 10-ig szinkronizálsz, amíg a kollégáid még ébredeznek, reggeliznek és kényelmesen besétálnak a színházba próbálni, de te már addigra leszinkronizáltál egy fél filmet. Volt, hogy egy nap háromszor mentem szinkronba. Bizonyos fokig ez egy áldozat, de szerettem csinálni akkor is és most is.

· Nem tudom, hogy mennyire emlékszel rá, de nekem nagy kedvencem volt a Zöld íjász című sorozat, amiben Oliver Queen karakterét szinkronizáltad. Milyen emlékeid vannak erről a sorozatról és a karakterről?

Szerettem csinálni, jó volt. Erősen indult a film arra emlékszem, nagyon népszerű volt. Aztán a nézettsége alábbhagyott és az utolsó évadot már nem is szinkronizáltuk le valamiért. Szerettem, érdekes volt. Nem azt mondom, hogy nem csináltam ilyen karaktert, mint ott a főszereplő, mert de. Általában ilyenekre szoktak hívni. Bírtam. A jobbak közé tartozott.

· Neked is nagy az igazságérzeted, mint a karakternek, akit szinkronizáltál? Ha van egy élethelyzet, amit te igazságtalannak gondolsz és kicsit is tudsz változtatni rajta akkor ezt szóvá teszed?

Rövöden nem. Én kicsit ilyen buddhistább szemléletű ember vagyok. Én, ahol dobálnak ott félrehajolok és nem veszem fel a kesztyűt. Nyilván ilyen szintű igazságtalanság nem ért, mint a sorozatbeli karaktert. Van nyilván olyan dolog amiért bármire képes lennék, például, ha szeretteimet bánják, bennem is tudna lenni egy ilyenfajta düh, ilyenfajta energia. De én azért sokkal békepártibb ember vagyok.

· Mi volt a leghasznosabb tudás amire szert tettél az eddigi munkáid során, legyen az színház, sorozat vagy éppen szinkron?

Mindez együtt. Mindenből lehet valamit tanulni és minden tök más. Ugyanannak a szakmának vagy hivatásnak tűnik, de mégis más. Teljesen mást igényel a színház, a szinkron, a filmezés, a sorozat, a zenés műfaj, a prózai műfaj és mindegyiket másért lehet szeretni. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy csak olyan munkáim vannak, amiket szeretek. Jól érzem magam közben. Olyat csinálok, ami boldogságot ad.