Interjú Papp Ancsával

" Talán sehol máshol nem tudom olyan jól megélni az "itt és most" varázsát mint a színházban. Akár játszom, akár nézőként ülök be. A zene meg egyenesen terápia a lelkemnek. Elindul és magával ragad. Bármilyen problémakör is kering a fejemben, képes kiüresíteni és ellazítani. Igazi Isteni csoda. "

Papp Annamária Ceglédi születésű, nagykőrösi lakos volt. Gimnáziumi tanulmányait a Nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumban végezte. Érettségi után a Shakespeare Színművészeti Akadémia musical szakán tanult tovább. 2007-ben Hazánk Szépe országos szépségverseny szépségkirálynője lett. 2008-ban a nagyszabású "A Társulat" című m1-es tv műsor tehetségkutató verseny egyik szereplője volt, eredményes teljesítményének köszönhetően, pedig szerepet kapott az István, a király 25 éves jubileumi előadásában. Koppány egyik feleségét, Enikőt alakította. Azután leszerződött a Szolnoki Szigligeti Színházhoz, majd a Veszprémi Pannon Várszínházhoz. 2012-től napjainkig a Budapesti Térszínház társulati tagja. Közben 2012-ben a Jekyll és Hyde musicalben volt látható, a Győri Nemzeti Színházban. A 2013/ 2014-es évadban pedig a nagysikerű Sakk musicalben. 2017-től a Jóban Rosszban című Tv2-es napi sorozatban Krasznai Ágnes karakterét alakította. Bár a sorozat tavaly véget ért, ha nagyon füleltek, akkor bizony sok mesefilmben és sorozatban hallhatjátok Ancsa hangját, ugyanis rengeteget szinkronizál!

A sors érdekessége, hogy Ancsával nem akkor találkoztam amikor Győrben játszott, hanem Budapesten, amikor modellem volt egy sminktanfolyamon. Erre a napra máig nagy örömmel gondolok vissza. Azóta boldog családanya, megszületett kisfia Máté, így most életének főszereplője a kis lurkó. De a színházszerető közönségnek sem kell nélkülöznie Ancsát ugyanis, tavaly decemberben a Térszínház legújabb bemutatójában a Rómeó és Júliában már ő is a színpadon állt.

Nekem már a Társulat idején feltűnt milyen tehetséges és mennyire jól áll neki a színpad. Egy hihetetlenül pozitív személyiség és nemcsak művészileg, de emberileg is olyan, hogy bár több ilyen ember lenne az országban. Ezért is tartottam fontosnak, hogy Ti is megismerjétek őt. 

· Máté nő, mint a gomba, lassan mindjárt iskolás lesz, pedig csak nemrég született. Hogy vagytok? Hogy telnek a mindennapok?

Ne is mondd! Elképesztő ez az első három év fejlődési szinten. Annyi minden történt velünk élmény szinten, hogy még jó sok ideig el fog tartani mire mindet feldolgozom 😊. Már értem, hogy édesanyám is miért mindig gyerekkori emlékeket mesél nekünk 1-1 családi összejövetelen...szerintem még ő sem ért a végére. Máté egy igazi eleven kis csoda, aki kb.megállíthatatlan, úgyhogy nincsen túl sok időnk mellette pihenni, de ez teljesen jól is van így. 

· Ugorjunk kicsit vissza az időben. Mikor kerültél kapcsolatba először a színházzal és a zenével?

Jó kérdés. Szerencsére már óvodában is olyan tanítók vettek körül, akik fontosnak tartották a tehetséggondozást. Így később az általános iskolában már szinte természetes volt számomra, hogy ha szereplésről volt szó (zsoltár és népdaléneklő verseny), nem mondtam nemet. Sőt! Elég szép eredményeket is értem el, ezzel öregbítve iskolám hírnevét területi és országos versenyeken.  A színház kicsivel később, már középiskolás koromban lépett be az életembe, mikor a gimis énekkarba bekerültem, mert ott az volt a hagyomány az Arany János Református gimiben, hogy minden évben tartottak zenés előadást év végén, mert olyan nagy létszámú tehetséges fiatal járt oda akkoriban. Először még csak statisztáltam a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrólban, majd egy évvel később a János vitézben. Aztán pedig már én játszottam Iluska szerepét a következő évben, végzősként pedig Örzse szerepét a Háry Jánosban. A próbafolyamatokat és az egész miliőt annyira megszerettem, hogy akkoriban döntöttem el, hogy érettségi után mindenféleképpen színi pályára megyek. 

· Ha visszamehetnél az időben, mit tanácsolnál magadnak?

Talán azt, hogy nem kell mindent olyan véresen komolyan venni. Bár tudom azt is, hogy a "megfelelési kényszerem" miatt nem fogadnám meg a jövőbeni énem tanácsát és mindent ugyanúgy csinálnék. 😊

· 2008-ban az István, a király c. rockopera 25 éves jubileumára, "A Társulat" című televíziós műsorban választották ki a szereplőket! Nekem erre az időszakra tehető a színházrajongásom kezdete. Mennyire volt megterhelő számodra ez a fajta casting, illetve milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

Akkoriban úgy éreztem, hogy a lehető legjobb pillanatban adódott a lehetőség, mert akkor végeztem a Színművészeti Akadémián és úgy gondoltam, hogy ez egy egyfajta dobbantó lehet számomra, így nagy izgalommal készültem rá. Első körben Réka szerepére pályáztam, viszont a középdöntő fordulója előtti estén vesztettem el édesapámat, így ez a másnapra kőkeményen rá is nyomta a bélyegét. Voltak olyan pillanataim, mikor úgy gondoltam, hogy el sem megyek. Aztán végül az akkori párom Palcsó Tamás és a családom támogatása mellett sikerült helytállnom másnap. Végül azon a fordulón nem a zsűri, hanem a nézők juttattak tovább az élő műsorba. Még ugyanabban az évben, 2007-ben lettem szépségkirálynő is, úgyhogy döntenem kellett, hogy 2008-ban a színházat vagy a szépségipart választom, de természetesen egyszerű volt választanom, hiszen a színház volt az életem. Így végül helyettem a második helyezett ment tovább 2008 februárjában Londonba a nemzetközi versenyre én pedig az m1-es Tv műsorba, A Társulatba, ahol rengeteg szuper kollégát ismerhettem meg a kulisszák előtt és mögött, a gyártás területén (rendezők, operatőrök, színpadmesterek, sminkesek, ruhások, koreográfusok, stb). 

· Győrben a Jekyll és Hyde, illetve a Sakk musicalben játszottál. Nekem szívem csücske mind a két előadás, illetve az a társulat, akik ezt a két zenés művet színpadra állították. Te, hogy emlékszel vissza, ezekre a produkciókra, illetve a győri időkre?

Szívesen gondolok vissza azokra az időkre! Akkoriban párhuzamosan 3 színházban volt futó darabom, de nagyon szerettem ott játszani. Csodálatosan tehetséges emberekből állt az összes szereposztás, továbbá kivételes emberekkel állhattam egy színpadon, akik tulajdonképpen anno elindították Magyarországon a musical játszást: Molnár László, Forgács Péter. Akkoriban volt szerencsém együtt játszani Gesztesi Károllyal is, aki sajnos azóta már nincs közöttünk. A győri nagyon hálás közönség, ezért remélem, hogy a jövőben lesz még lehetőségem újra ott állni előttük a színpadon.

· 2013-ban volt a Térszínházban Szophoklész: Antigoné bemutatótok, amiben a címszereplőt alakítod és a mai napig műsoron van. Mesélj kicsit az előadásról és a karakteredről!

Különleges feladat volt számomra, ugyanis 2007 óta ez volt az első prózai főszerep amely rámtalált. Mint már említetted, musical szakon végeztem a színművészeti akadémián, viszont prózai szakon is vizsgáznunk kellett. Elengedhetetlen volt a bizonyítványhoz. Később a Veszprémi Pannon Várszínházban volt már módon prózai darabokban is helyt állni, de az Antigoné volt az első főszerep 5 év után. Izgatott is voltam miatta, de Bucz Hunor, a Térszínház igazgatójának belém vetett hite nagyban hozzájárult a magammal szemben állított kételyek elengedéséhez. Azóta is színlapon van a darab és nagy sikerrel játszuk a középiskolások körében. 

· A művészek élete alapból is egy érzelmi hullámvasút, pláne most, amikor ilyen sok rossz dolog van a világban, a mindennapjainkban. Hogy tudsz most lelkileg jól lenni?

Kemény 3 év áll mögöttünk. 2 év covid, 1 év háború és infláció. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ezek nem viseltek meg bennünket, hiszen pont babáztunk. De pont emiatt talán még inkább húsbavágó volt. Még templomba sem lehetett járni, hiszen a vírus miatt azokat is bezárták. Úgy érzem abban az időszakban igenis megroppantam kicsit és az utóbbi időszakban újra kellett építeni magamat. Most például tudatosan kerülöm a híradásokat és több figyelmet fordítok a lelkem jól létére. Természetesen ez Máté mellett szinte minimális időintervallum, de pl. az az alap, hogy reggelente a napi igeszakasz elolvasásával és az abban való elmélyedéssel töltök pár percet.

· Pályád során, ha akartad, ha nem rengeteg tanáccsal láttak el a kollégák, rendezők. Melyik volt a leghasznosabb? Ami Neked a legtöbbet adott?

Fú...ezeket már nem tudom így mondatonként visszamondani, de azt tudom, hogy 2 ember volt eddig nagyon meghatározó személyiség az életemben. Az egyik a volt osztályfőnököm Horváth Péter író-rendező, a másik pedig Bucz Hunor Jászai Mari-díjas rendező, a Térszínház igazgatója (haláláig). Rengeteget tanultam tőlük az évek alatt színház csinálásról, alázatról, stb. Még akit hirtelen említeni tudnék, az Kaszás Attila és az 56 csepp vér alatti próbafolyamat. Nagyon megnyerő személyiség volt és tehetséges mint a nap. Nagyon jóleső érzés volt, hogy bár akkor még másodikos növendékek voltunk, ő rendesen kollegaként kezelt bennünket és praktikus tanácsokat is adott: pl.: színpadon nem fordítunk hátat, csak ha a rendező kifejezett kérése, stb.

· Kik azok a mesterek/ énektanárok, akiknek a legtöbbet köszönhetsz?

Azt hiszem az előző válaszaimban sikerült önkéntelenül erre a kérdésre is válaszolnom. Bár talán pont a zenei, énekes vonal maradt ki, úgyhogy most a teljesség igénye nélkül: Százdiné Szecsei Anikó magánénekes, Baráth Attila György opera énekes, Komarniczky Zita opera énekes, Nagy Viktor színházigazgató-rendező, Nádasi Veronika színésznő, énekesnő, Péter Anikóopera énekes, Kővári Judit operaénekes, a Kővirágok Énekiskola Igazgatója.

· Rengeteg mesében és sorozatban szinkronizálsz. Mennyivel nehezebb vagy éppen könnyebb egy színházi előadáshoz képest?

Sajnos az utóbbi 3 évben kevesebbet tudtam vállalni az anyai teendőimnek köszönhetően, de mindig nagy lelkesedéssel megyek a váratlan feladatok miatt. Igazi kis improvizálás az egész, természetesen kötött szöveggel. Ezért mindig muszáj fejben toppon lenni, hogy időkorlátban is tudjon maradni az ember miközben épp szerepet formál. Egyébként szerintem felesleges a kettőt összehasonlítani, mert 2 különböző feladat, más tudatállapot. A színháznál az "itt és most" számít, míg szinkronizálásnál az adott karakterrel kell tudni egybeolvadni, akit a képernyőn látsz, valamilyen élethelyzetben.

· Szerinted miért fontos, hogy az emberek járjanak színházba?

Sajnos az utóbbi időszak azt hitette el velünk, hogy nem is annyira "fontos". (Covid lezárásban elsőként a színházakat zárták be). Legalábbis ez volt első blikkre a megítélés, azután pedig el kezdett hatalmasodni az űr, melyet a színházak és koncertek hagytak maguk után. Úgyhogy úgy gondolom, mostanra mindenki megtapasztalta azt, hogy a színházat nem tudja pótolni semmilyen streamelt előadásfelvétel vagy film a neten. Az izgatott készülődést, a közösen megélt varázst melyet csak a jelenlévők élnek át ott és akkor. Ezért szeretem például azt nálunk a Térszínházban, hogy az előadások után még ott tudnak maradni a nézők egy kis beszélgetésre is a színészekkel, és kérdezhetnek, gondolatokat oszthatnak meg egymással a darabbal kapcsolatban.

· Mit jelent számodra a színház és a zene?

Talán sehol máshol nem tudom olyan jól megélni az "itt és most" varázsát mint a színházban. Akár játszom, akár nézőként ülök be. A zene meg egyenesen terápia a lelkemnek. Elindul és magával ragad. Bármilyen problémakör is kering a fejemben, képes kiüresíteni és ellazítani. Igazi Isteni csoda.

· Milyen feladatok várnak rád az idei évben?

Igyekszünk az évadot folytatni erőnkhöz mérten. Márciusra tervez a színház egy Bucz Hunor emléksorozatot amikor is folyamatosan a tavaly elment igazgatónk által rendezett darabokat játszanánk , továbbá a régi darabjaiból pedig vetítések lennének beszélgetésekkel, közönségtalálkozókkal. Egyelőre még szervezés alatt van minden, de erre az eseményre is sok szeretettel várunk mindenkit. Emlékezzünk együtt! 

Az év második felére pedig már vannak lekötött operett és táncdalénekesi fellépéseim is. Ha a hivatalos facebook oldalamat figyelemmel kíséritek, akkor mindig időben kaptok majd infót az aktuális dátumokról.

A színház mellett pár éve az írás is begyűrűzött az életembe, mégpedig az  www.anyamagazin.hu  által. Szóval ezen a felületen is hallhattok majd még rólam, tőlem.

Továbbá már most tudom, hogy 2023 egy újabb hatalmas feladatot tartogat számomra, de erről még nem beszélhetek 😊.