Interjú Szűcs Kingával

"....Hiszem, hogy a művészetek által lesz szebb, jobb és teljesebb az élet. Ezek olyan interakciókra adnak lehetőséget ember és ember között, amelyek lélektől lélekig érnek....."

Szűcs Kinga a színpad és a zene világával már gyermekként megismerkedett. Színészi tanulmányait a Gór Nagy Mária Színi tanodában végezte. Ezután 11 évig a Győri Nemzeti Színház társulati tagja volt, ahol a legnagyobb musicalek főszerepeit játszotta - Evita, Hair, Footloose, Isten pénze, Dzsungel könyve, Chicago, Made In Hungária, Egri Csillagok - és még hosszan folytathatnám a sort. A győri évek után a Miskolci Nemzeti Színházban is játszott és tíz évig a Pesti Magyar Színház tagja volt.

Jó kis kor című lemezén a legnagyobb musicalslágereket hallhatjuk és együtt énekel Mahó Andreával, Nagy Balázzsal és Egyházi Gézával.

Művelődésszervező diplomát is szerzett a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán, majd a KRE Bölcsészettudományi Karán színháztudomány szakon szerzett mesterdiplomát.

A pandémia ideje alatt saját gyermekverseit olvasta fel a színházat és kultúrát kedvelők számára. Tavaly decemberben pedig megjelent első gyerekverses kötete hatalmas sikerrel, melynek címe: A játék komoly dolog.

A versek mellett színdarabokat és dalszövegeket is ír és egy brüsszeli jazz-zenekarban énekel.

Számodra mikor derült ki, hogy a színészet és az éneklés mellett a versíráshoz is van tehetséged?

Régóta írok verseket, felnőtteknek és gyermeknek. Az írás egy másik izgalmas önkifejezési forma, a színjátszás és az éneklés mellett. Mindig érdekelt, hogyan születik egy történet, hogyan alakul egy karakter akár egy versben, színdarabban vagy prózában. Ez semmihez sem hasonlítható érzés, egész más mint megformálni egy szerepet a színpadon. A pandémia alatt sok művész igyekezett segíteni valahogyan, hogy enyhítsék a bezártság nehézségeit. Volt aki regényt olvasott fel a közösségi oldalakon, volt aki dalokat tett fel. Nagy Balázs kollégám és barátom létrehozta a "Nem hagyunk egyedül" elnevezésű csoportot az egyik közösségi oldalon és megkért, hogy osszam meg ott a verseimet. Így találkoztak a gyerekverseim először a közönséggel. Boldogan fogadták, szerették, én pedig örömmel osztottam meg őket.

Bátran állíthatom, hogy mindenki életébe színt vittek a verseid a lezárások alatt. Hogyan jött az ötlet, hogy később kiadod könyv formájában?

A videók után -és miután olyan sokan kérték-létrehoztam a "Szűcs Kinga gyerekversei" nevű Facebook-oldalt ahol hetente osztok meg verseket az oldal követői számára. Itt a hozzászólásokban gyakran kérdezték tőlem, hogy hol lehet nyomtatott formában is hozzájutni a versekhez, mert azt kézbe fogni egy olvasni szerető embernek mégis teljesen más érzés, mint a képernyő. Így született meg a könyv, amelybe a családdal, a barátsággal, ünnepekkel és a gyermekek életének más fontos eseményeivel kapcsolatos verseket gyűjtöttem össze. Fabulákat is írok, de azokat majd egy másik kötetben tervezem kiadni.

A könyvedhez a csodálatos rajzokat Szina Kinga színésznő készítette, akivel évtizedek óta barátnők vagytok. Honnan ered a barátságotok?

Egy évvel korábban szerződtem a Győri Nemzeti Színházhoz, mint Szina Kinga. Akkor szerződött oda Bartha Alexandra, Mahó Andrea, kicsit előbb Agócs Judit és még sok fiatal és fantasztikusan tehetséges ember akikkel azóta is barátok vagyunk. Szina Kinga amellett, hogy ragyogó színésznő, csodás képeket fest és nagyszerűen rajzol. Ő az akinek először elküldöm a kész verseket, számomra fontos a véleménye. Így jött az ötlet, hogy legyen ő az illusztrátora a könyvnek. Senki nem tudja nála jobban, hogy látom a világot és mit akarok mondani a versekkel. És kettőnk világa nagyon is hasonló. Ez egy öröm-munka volt amely csak még szorosabbra fűzte a barátságunkat.

 Számomra meghatározó időszak volt, amikor a győri színpadon láttalak. Made in Hungária, Evita, Chicago. Színházszeretetem erre az időszakra tehető és azóta is fontos része az életemnek. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a Győri Nemzeti Színházban eltöltött időkre?

Győr számomra örök szerelem. Szeretem a várost és azt is ahogy a győri közönség a színházat és bennünket színészeket szeretett. 2000-ben szerződtem oda és rögtön egy főszereppel kezdtem. A Hair-ben Sheilát játszottam. A darabot Korcsmáros György az akkori igazgató rendezte, akinek az igazgatása alatt a színház fénykorát élte és aki aztán mesterem, tanárom és jó barátom lett. Bízott bennem, segített, tanított engem és figyelt arra, hogy a megfelelő időben a megfelelő szerepeket kapjam és kapjuk ahhoz, hogy szakmailag fejlődhessünk. Ez önbizalmat adott és biztos alapokat. És persze, csodás darabokat mutattunk be egy erős társulat egy még erősebb közösséget alkotott. Mindenki egyformán fontos volt, mindenki a helyén volt, gyakorlatilag nagy családként működtünk annak minden szépségével és nehézségével együtt. Felbonthatatlan kötelék. És Győrben sok barátot szereztem nem csak a társulat tagjai közül. 

Kicsit még maradjunk Győrnél. Melyik szerep volt, ami a legönazonosabb volt? Amit úgy éreztél mintha teljesen Rólad szólna?

Amikor a Chicagóban Velma Kellyt játszottam azt éreztem, igen ez az én szerepem, erre vártam, erre készültem eddig. Bár nem mondanám, hogy önazonos volt, de az egyik kedvenc. Mert ez egy komplex sokféle tehetséget igénylő szerep. Az Evita címszerepe is fontos mérföldkő volt. És mégis, azt hiszem az, amit a legjobban szerettem és boldog vagyok, hogy megadatott nekem, az a Pinokkió. Igen, tudom furcsa, hogy ezt mondom mégis így van. Nagyon jó karakter és nagyszerű kollégákkal játszhattam az előadásban Ungvári Istvánnal, Agócs Judittal, Posonyi Takács Lászlóval. Nagyon izgalmasak a jól megírt karakter szerepek. Ilyen volt Michaela is akit Pozsgai Zsolt "Razzia" című darabjában keltettem életre az egyébként szintén győri H. Varga Tamás rendezésében, már Budapesten.

Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál a gyerekkori énednek?

Ne aggódj túl sokat! 

Miért tartod fontosnak, hogy a szülők verseket olvassanak a gyerekeiknek?

A vers, a ritmus, a mondókázás segíti a gyermek fejlődését, nő a szókincse és napról napra több dolgot ismer meg. De talán nem is ez ebben a legfontosabb, hanem a közös élmény, az együtt töltött idő. Az, hogy amíg olvasunk csak egymásra figyelünk, az a pár perc csak a szülőé és a gyereké ez által elmélyül és megerősödik a kapcsolat. Jó, ha egy vers úgy tanít, hogy élményt ad a gyermeknek és nem didaktikus, szórakoztat, talán meg is nevettet, vagy erős érzelmeket vált ki. És a legjobb ha ezt olvasás után meg is tudjuk beszélni a gyerekkel. 

Gondolom a kisfiad a legnagyobb rajongód és egyben a legnagyobb kritikusod is, Ő, hogy fogadta a verseid?

András nagyon szereti a verseimet, gyakran meg is tanulja őket. Onnan tudom, hogy egy verssel jó úton vagyok, hogy újra és újra kéri, olvassam el neki. 

A versírásnál tudod kamatoztatni színésznői vénád?

Hát persze, a színház mindennek az eredője. Aki olvassa a verseimet tudja, hogy nagyon sok bennük a párbeszéd. A legjobban párbeszédeket szeretek írni, úgy érzem ezekben tudom leginkább megjeleníteni a szereplőim jellemét. Nem szeretem a hosszú leíró részeket, talán csak Jókainál és Victor Hugónál. Ezért is áll hozzám legközelebb a vers és a színdarab írás. Ezeknek van egy élőbeszéd-szerű ritmusuk és a ritmus minden zene és minden jó előadás alapja.

 Mit jelent számodra a zene és a színház?

Mindent. Mindig és mindenhol zenét hallgatok és ha tehetem színházat nézek, vagy játszom, vagy írok. És persze énekelek a brüsszeli zenekarunkban. Hiszem, hogy a művészetek által lesz szebb, jobb és teljesebb az élet. Ezek olyan interakciókra adnak lehetőséget ember és ember között, amelyek lélektől lélekig érnek. Bennem mindig szól a zene, mindennek dallama van és mindent meghatároz mint egy jó filmben. Az első dolog amikor reggel felkelek és az utolsó mielőtt elalszom úgy ahogy a könyv és a színház is.

Jelenleg Brüsszelben élsz, de sokszor látogatsz haza Magyarországra. Hogy telnek kint a mindennapok?

Dolgozom és a családommal vagyok. Minden nap írok, főként verset, de prózát, dalszöveget, szövegkönyvet, vagy forgatókönyvet is, mindig épp azt amire kérnek. Legszívesebben dialógokat. Sokszor megyek Budapestre, vagy a verseskötettel kapcsolatban van dolgom, vagy egyéb írói munkákkal, vagy játszom. Tavaly mutattuk be a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban a "Hja, kérem, a nő, az nő" című darabot amelyet Korcsmáros György rendezett és amelynek a szövegét részben saját, részben színpadra alkalmazott szövegekből én írtam. Amikor utoljára otthon voltam épp a Zenthe Ferenc színházban játszottuk a darabot és másnap volt a könyv bemutatója a Hunyadi téren az Eötvös10 keretein belül. Szóval nem unatkozom. 

Milyen terveid vannak az idei évre?

Szeretnék írni, játszani, és énekelni. Brüsszelben két nagyszerű zenész barátommal Szabó Ervinnel és Francesco Marchettivel van egy zenekarunk a "Ringtone Jazz Club". Főként jazzt játszunk, de saját dalokkal is készülünk a koncertekre. Ervin írja a zenét, én a dalszövegeket. Aki követi a zenekart a közösségi oldalakon mindig friss információkat -képeket, videókat- találhat rólunk. És azt is természetesen, hogy mikor és hol játszunk legközelebb.

Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világban mi lenne az?

A világ folyton változik önmagától is és mi épp egy olyan korban élünk amelyikben nem is olyan egyszerű követni a változásokat és mindig napra késznek maradni. De ha azt kérdezed mit tennék, ha lenne egy varázspálcám és egyetlen suhintással meg tudnék szüntetni egy dolgot ami szerintem nagyon ártalmas akkor az az iskolai és online bulliyng lenne. Ez egy nagyon komoly gond most szerte a világban. Anyaként aggasztó ezt látni, hogy mennyire veszélyes és sajnos még nincs rá teljeskörű megoldás sehol. 

Van példaképed, aki inspirál, akire felnézel, aki motivál a nehéz időkben? Akár művészileg, akár emberileg?

Igen van. Erős nők, akik virtuóz módon zsonglőrködnek a mindennapok teendőivel és közben fejlesztik magukat, tanulnak és közben soha egy percre sem adják fel az álmaikat, akkor sem ha elakadnak, mindig keresnek és találnak új utat. És közben még arra is van erejük, hogy jó ügyek mellé álljanak és segítsenek és legyen egy jó szavuk mindenkihez akár személyesen akár az online térben. Sok ilyen nő van körülöttem, barátok vagy ismerősök és csodálom őket őszintén.