Neil Simon: Különterem

Legutóbbi színházi élményemre a mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központ színháztermében került sor. Egy nagyon szórakoztató bohózatot láthattam Neil Simon tollából. Igazi terápiás előadás a léleknek, amely a humor eszközeit alkalmazza.

Neil Simon többszörös Oscar és Tony - díjra jelölt amerikai dráma és forgatókönyvíró. Több, mint 30 színdarabot és forgatókönyvet írt. Olyan sikerdarabok fűződnek a nevéhez, mint a Mezítláb a parkban (1963), a Furcsa pár (1965), a Sweet Charity- Édes kis bolond (1966), A napsugár fiúk (1972), az Édeskettes hármasban ( 1979), a Pletykafészek (1988) és természetesen a Különterem (2000). Munkásságát két Emmy és három Tony-díjjal ismerték el, az Amerikai Írószövetség díját pedig ötször nyerte el.

Simon komédiáinak szereplői, a mai kor emberei, akik csalódottak, bizonytalanok, ingerültek, tele vannak keserűséggel, sértettséggel és tehetetlen dühvel. Ez bizony a Különterem című előadásban sincs másként. Itt is esendő emberek a darab szereplői, akik kétségbeesetten szeretnének valahová és valakihez tartozni, ám ezt kimondani, megfogalmazni nehezebb, mint az elsőre gondolnánk. Hallgatni nem mindig arany.

Adott hat vadidegen ember - három férfi és három nő - akik egy nap, rejtélyes vacsorameghívást kapnak Paul Gerardtól. A vacsorára a párizsi La Casette Hotel különtermében kerül sor. Először a három férfi vendég érkezik meg, akik jól ismerik Pault, akit a házigazdának gondolnak. Paul ugyanis válóperes ügyvéd és mindhármuk válását ő intézte. Majd pedig a három nő érkezik meg. A hölgyek megjelenésével pedig kezdetét veszi a meglepetések és bonyodalmak egész sorozata, mint ahogy az egy jó vígjátékban lenni szokott. A meghívót küldő Paul és felesége pedig még mindig sehol. Vajon tényleg ő a házigazda, vagy valaki egészen más áll a titokzatos meghívás hátterében? Valójában miről is szól az estély? A végén minden jó, ha vége jó?

A díszlet, nagyon egyszerű, letisztult. Tényleg egy igazi kastélyteremben érzi magát a néző. Bársonyfüggöny, kanapé, korabeli asztal, hat székkel. A szobának pedig van 3 ajtaja. Én ezt is egy ajtóvígjátéknak nevezném, mert ki- be közlekednek az ajtókon és bizony, ha egy ajtó nyitva van a színpadon, annak előbb utóbb záródnia is kell. És záródik is! Méghozzá jókor, jó időben!

Claude az antikbolt tulajdonos karakterét Pusztaszeri Kornél alakította. Ő érkezik meg elsőként a terembe. Elkezdeni egy vígjátékot nem egyszerű feladat. Neki sikerült, az első perctől kezdve odaszegezi a néző figyelmét és a 2 órás előadás alatt ott is tartja. (Ezt a szerepet egyébként még Kerekes József is játssza, szóval elképzelhető, hogy legközelebb őt láthatjátok.)

Albert szerepét Bozsó Péter keltette életre. Annyi sorozat és filmszinkron után nagy élmény volt a színpadon látni. Szuper alakítást láthattam Tőle. Számomra mindig különlegesebb a színpadi játék, amikor egy helyen, egy időben együtt lélegeznek a nézők és a színpadon játszók. Péter, egy egyszerű, vidéki autókereskedő bőrébe bújik, aki művészi álmokat dédelget. Albertet jobban érdekli a festészet, ezért a kereskedésben inkább az alkotással van elfoglalva. Ő a kettes, azaz a második érkező. Kissé zárkózott, 2x elvált és nem igazán a szavak ember. Hallgatásban viszont annál jobb! Ám a cselekmény egy pontján kénytelen kimondania a saját sérelmeit. És hogy ez, hogy sül el, azt megtudhatjátok, ha megnézitek a színdarabot!

A divatszakmában dolgozó Andrét Szakács Tibor formálta meg bravúrosan. Nem egy pozitív figura. A hármas. Tibor, egy menő üzletembert alakít, akinek magángépe és tucatnyi divatüzlete van Párizs utcáin. Kicsit arrogáns és mindenkinek beszól és azt hiszi övé a világ. Ilyen emberrel is biztosan mindenki találkozott már egyszer az életében. Ez a magabiztos pimaszság csupán egy álarc, a felszín alatt azonban sokféle réteg húzódik. Magángép ide-vagy oda, a színdarab folyamán kiderül, közel sem ő a legboldogabb ember a földön és egyáltalán nem irigylésre méltó a helyzete, még ha kívülről annak is tűnik. Pont ugyanolyan lelki vívódásokkal küzd, mint akinek nincs saját repülőgépe.

Marietteként Hegyi Barbara brillírozik. Öröm volt a színpadon nézni. Nemcsak a hangja varázslatos, hanem a színpadi játéka is. Egy sikeres regényírónőt játszik és negyedikként jelenik meg a vacsorán. Van az az elhíresült mondás, hogy aki sikeres a karrierben az sikertelen a szerelemben. A mondás igaz és ezzel Mariette sincs másként.

Yvonne szerepében Tornyi Ildikót láthatta a közönség. Ő az ötös számú érkező. Kissé bizonytalan a saját elhatározásiban, ugyanis többször kimegy majd visszajön, nehezen dönt arról, hogy szeretne-e maradni az estélyen. Azt hiszem ezzel a döntésképtelen állapottal mindannyian tudunk azonosulni. (Ezt a szerepet is kettős szereposztásban játszák: Yvonne szerepében Pikali Gerda is látható)

Gabrielle szerepét Csepregi Éva játszotta! A második felvonás elején hatodikként, azaz a legutolsóként bukkan fel a vacsorán. Az egyik legrejtélyesebb szerep az övé, de erről tényleg, nem szeretnék többet elárulni, nem lövöm le a csattanót. Nem mindennapi élmény a Neoton énekesnőjét- akinek dalain generációk nőttek fel és máig töretlen népszerűségnek örvendenek- egy prózai előadásban látni. Színésznőként is bizonyította, hogy a színpadon a helye!

Ha szeretnétek egy szórakoztató, fordulatos, pörgős, különleges vígjátékot látni, ami egyben elgondolkodtató is és van mögöttes tartalma akkor erre az előadásra mindenképpen érdemes jegyet váltanotok! Minden humoros helyzetkomikum alapja, valamilyen fájdalom és szomorúság. A melankolikusabb helyzetek súlytalanabbak, ha megpróbáljuk a poénosabb oldaláról megközelíteni! Neil Simon, Különterem című vígjátéka, azért is egyedülálló, mert a közönséget nem terheli, nagy drámai jelenetekkel, de ugyanakkor mégis elmélkedésre késztet, az önfeledt nevetés mellett. Én személy szerint sokkal jobban kedvelem ezt a műfajt, mint a tömény 3 órás tragédiákat! Feltölt, megnevettet, de mégis gondolatokat ébreszt, tanít valamit önmagunkról és embertársainkról. Ez a színház igazi lényege!